Susa: Olaszország ősi kapuja
Susa egy olyan kisváros Piemontban, amelynek nagyon régi története van, kicsit olyan, mint Avigliana, könnyedén körbe sétálható. A Susa-völgy valójábanmár az ókorban lakott volt, a ligur és a kelta lakosság lakta, a rómaiak megérkeztével kezdték építeni a város első útjait, falait és főterét.
A nevét viselő völgy közepén, ahol déli Monginevro-vel és északon Moncenisio-el találkozik, hosszú története a Cozii-val kezdődik, jóval Róma előtt. Susa folyamatos és meglepő, lenyűgöző keverékében kínál alpesi tájakat és középkori tornyokat, tetőket és római mozaikokat.
A római kor bizonyítékaként számos és fontos emlék maradt Susában: elsősorban Kr. E. 8-ban épült Augustus íve. A legősibb l'acquedotto di Graziano (Kr. u. 4. század); a Castrum (Kr. u. 4. század), az Antonina aréna (Kr. u. 2. század), a Porta Savoia (Kr. u. 3. - 4. század), amelyhez a San Giusto katedrális a 12. században csatolták. Az ősi falak nyomai, amelyek még mindig megmaradtak a via dei Fossali (jelenlegi Corso Unione Sovietica) mentén. A Porta Savoia nevű vagy más néven is ismert "Porta del Paradiso" és a San Giusto katedrális által határolt római kapu ma is a gyalogosok és az autók átjáróhelye. Kívülről a térre néző bejáraton a középkori freskók maradványa láthatóak. Harangtornya 51 méter magas, messziről látszik, Susa egyfajta bejelentése az utazók számára. Megemlítendő az Egyházmegyei Szakrális Múzeum is, ahol a Madonna del Ponte di Susa templom szomszédságában találhatók a San Giusto-székesegyház kincstárához és a Madonna del Ponte-templom kincstárához tartozó legértékesebb és legjelentősebb művészeti tárgyak, pl az ötvösök, a fából készült szobor, ruhák és festmények a Susa-völgy különböző területeiről. Különösen figyelemre méltó a kiállítások között a Lombard-korszak (7. század)
ereklyetartó koporsója; a San Giusto apátság portáljának bronz kopogtatók (1130 körül); a nagy Károly néven ismert Johannes Bos felvonulási keresztje (1360/70 körül); a Madonna del Rocciamelone triptichonja (1358); a Madonna del Ponte (12. század közepe), a Madonna és a gyermek Villar Focchiardo (13. század eleje) fából készült szobra; a Szeplőtelen Fogantatást ábrázoló panel (1510-1520). Az Adelaide grófnő kastélyában található a római praetorium régészeti útja, amelyet az utolsó helyreállítási beavatkozások során fedeztek fel, és megnyitja a nagyközönség előtt azokat a helyiségeket, amelyek Susa és völgyének történetét mesélik az évszázadok során.
És ne hagyjam ki a Római amfiteátrumot se, ami a városon kívül található, itt gladiátorharcok és vadászjelenetek zajlottak "venationes" néven. A közismert nevén római aréna, a 2.- 3. századra nyúlik vissza Krisztus után. Úgy gondolják, hogy az ötödik században felhagytak használatával,
következésképpen eltemetve maradt a közeli Merdarello-patak áradása miatt. Csak 1956 és 1961 között fedezték fel újra az amfiteátrumot, amikor napvilágra került, újjáépítették, mert a lépcsők kőtömbjeit az áradások szétszórták. A római aréna ellipszis formája 45-37 méter és ez a római kor
legkisebb amfiteátruma, amely jelen van Olaszországban.
Copyright © 2021 Tikappafoto. Minden jog fenntartva.