Pocapaglia és a piemonti Kanyon(azaz Roero erődítményei)
Pocapaglia alig több mint háromszáz lakosú kisfalu Cuneo tartományban, a "Rocche del Roero" azaz Roero erődök és a Tanaro síkság között. Az építészeti és művészeti emlékek közül kiemelkedik az ősi eredetű kastély, valójában a 10. századra nyúlik vissza, ami még III. Ottó császár 998-ból származó történelmi dokumentuma bizonyítja. A "Rocche del Roero" igazi paradicsom a természettudósok és geológusok számára. Nyitott könyv e terület történetéről, amely ritka szépségű és látványos sarkokat kínál. Vad természeti labirintusok, amelyek csupasz falakkal, tornyokkal és túlnyúló homokcsúcsokkal érdekes jelenségét képezik, mesebeli tájakat
hoznak létre. Körülbelül 250 ezer évvel ezelőtt a tenger medencefenekének lassú süllyedésével (bizony, ugyanis ezeken a területeken, még Asti városa helyén is tenger volt), ami morfológiai evolúciójához alkalmazkodva módosította menetét, majd később a Tanaro Cevától (ez egy falu) lefelé haladva észak felé tartott víz a Po-ba vezetett és az áradások miatt egyre jobban kezdte rombolni a földet vagyis ezek a folyók is eróziós hatásai az Alessandria / Asti területének sodrásainak követően keletkeztek ezek a furcsa falak. Ami ma ennek köszönhetően megcsodálható az amerikai "Kanyon" stílusú, homokos talajú táj. A legalján még kagyló darabokra is lehet lelni, én találtam néhány ős régi kagylókat, igaz nem pontosan itt ezen helyszinen, ugyanis annyira nem sikerült lejutni, viszont a közelben volt szerencsém rábukkani néhányra.
Pocapaglia önkormányzata naturalisztikai szinten köszönheti hírnevét az erődök jelenlétének, a rendkívüli eróziós jelenségeknek, amelyek látványosságuk és fontosságuk miatt 2003-ban a város elnyerte az "erdők és erődök védett területe" címet "a környék többi önkormányzatával együtt. Pocapalia rendelkezik néhány történettel / legendákkal, nem is egyel.
Az egyik maga az ördög, Belzebù, e legenda szerint valójában a kis piemonti feudális uraknak nyújtott segítségkérést, akik azért gyűltek össze, mert új várost akartak alapítani, biztonságosabb védelemben, pl a hatalmasabb uraktól, Saluzzo és Monferrato márkiaktól. Ennek megalapításához azonban hatalmas erődítményt kellett építeni a két helyi folyó, a Tanaro és a Stura között, de ezt csak az ördög tehette meg. Ezért a nagyurak lelkéért cserébe véghez vitte a műveletet.
Majd egy másik legenda szerint 1488-ban egy barlangban, a "Valle Gelata" nevű helyen egy szelíd óriás lakott. Az ember egyedül élt, pásztor volt, szerette az állatokat és a természetet, bogyókat evett, vadon termő gyógynövényeket, a föld gyümölcseit és a nyáj tejtermékeit. Egy nap visszatérve rájött, hogy a nyáj egyetlen kecskéje hiányzik, ezért elindult az állatot keresni, amíg el nem ért a Canale nevű faluba, ahol buli zajlott éppen, és a szomszédos falvakból nagy tömeg érkezett. Az óriás, aki soha nem mozdult el barlangjától, egy számára ismeretlen világban találta magát, miközben a falu lakói, őt láttán, rémülten, sikoltozva menekülni kezdtek, a szegény embert elkeseredve hagyták maguk mögött, aki nem értette miért így bántak vele, végül is nem keresett mást, csak a kecskéjét. Elég érdekes legenda nah 🙂
De a legismertebb legenda Masca Micilináról szól, aki Pocapaglia szülöttje volt, akit a Pollenzo téren tartóztattak le, kínoztak meg "Boszorkányüldözés" vádjával. Bíróság elé állítják, és elviszik a dombra, ahol a kivégzés várt rá. Ma is két hatalmas szakadékot láthatnak azok, akik arra a kínzási helyre merészkednek, a Pocapagliától északra fekvő dombon. A földön néhány élénkpiros folt található: állítólag Micilina vére ... Ugyanis ezekben az években az irigység, a tudatlanság, az intolerancia, az elragadtatás elég volt ahhoz, hogy a vádló ujjal mutogasson, és a boszorkányság miatt tétre ítélje.
Copyright @ 2021 Tikappafoto. Minden jog fenntartva.